stajcs@freemail.hu
Kicsit hosszabb a szokásosnál a levél, de minden sorát érdemes elolvasni (szerencsére nem mindenki jár így, de akár járhatna is!). Az ékezetek hiánya a más országból érkezettsége okán van, bár ezt is lehet sejteni a leírtakból.
Remélem sokan olvassátok és jeleztek vissza!
Kedves Sandor!
Koszonom a levelet! Sokat jelent nekem. Ne haragudjon, hogy csak most irok vissza. Probalok nem a gep kozeleben lenni, hanem aktivabban tolteni a napokat es nem neztem az emaileket. Annyira orulok, hogy irt, mert epp Onre gondoltam! Szerintem ha nem ismertem volna meg, nem valoszinu, hogy eljutottam volna a megfelelo helyre, mert minden allomas fontos volt. Elore is elnezeset kerem, hogy ez a level nagyon hosszura sikeredett, ebbe minden bele van foglalva.
Helyes a diagnozis es nem allok hozza negativan, mert most eloszor erzem azt, hogy vegre ertem az osszefuggeseket. Nem az a baj, hogy ez van, hanem az, hogy nem tudtam. Mar tudom, hogy mire kell odafigyelni. Konnyebb a dolgom es a napi eletemben ez mar meg is latszik. Van, amit tudok kezelni es van, amit nem. Ehhez kell igazitanom a korulmenyeimet. Azert a munkahelyen okoz/okozott ez problemat, mert nem a megfelelo szakmaban dolgozom a szemelyisegemet, vegzettsegemet es ezt a korulmenyt figyelembe veve. Ezen kell valtoztatnom, de meg van kotve a kezem csaladi okokbol.
Mindig arra torekedtem, hogy olyan legyek, mint masok, mert sosem fogadtak el gyerekkent, akarhogy probalkoztam. Felnottkent pedig melloztek/melloznek. Nagyon nehez az embernek elismerni meg onmaganak is, hogy ilyen problemai vannak, mert ez szegyen. Most, hogy tudom az okot, konnyu megerteni a tobbi ember hozzaallasat, mert mikor az emberekhez beszelek, legtobbekkel nem tudok szemkontaktust sem tartani es nem tudjak, hogy miert van ez. Sokszor annyira egyedul szeretnek lenni, ha hangos, zsufolt helyen vagyok, hogy felre is vonulok szunetekben. Ezekben a dolgokban semmi szandekossag nincs, megis az embereknek ugy jon at, hogy tavolsagtarto vagyok. Ezt nem tudom magambol "kinevelni". Ugy ereztem az evek soran, hogy nem kedvelik a szemelyisegemet, es muszaj mosolyogni, mikor nem akarok, muszaj csendben lennem, mikor beszelnek vagy epp forditva, de ez minden nap igy van. Nagyon rossz, hogy disszonancia van akozott, amit eszlelnek velem kapcsolatban es akozott, amilyennek magamat erzem. A munkahelyen mindenben reszt veszek, akarmilyen tarsasagi osszejovetelt szerveznek es megis azt mondjak, hogy olyan magamnak valo, suta, tulzottan felos es komor vagyok.
Elmagyarazta az, aki a diagnozist felallitotta, hogy az autizmus sokaknal jar egyutt szorongasos zavarral. Szerintem ez osszefugg a kritikus gondolkodas hianyaval. Sokszor nem tudom eldonteni egy adott szituacioban, hogy mit kellene csinalni, ha az ad hoc modon adodik es attol panikba esek. Amint olyan helyen kezdtem dolgozni, ahol nagyon sok emberrel talalkoztam naponta, jottek a visszajelzesek, hogy valami nem stimmel. Valami furcsa volt nekik es csak annyit lattak, hogy felek, aggodom, kuzdok erzelmileg. Azt hittek, hogy idegi alapu problemam van es en is ezt gondoltam. Illetve azt hittem, hogy sok a gonosz ember, de jo tudni, hogy ez nem igazan van igy. Sok mindent sikerult perspektivaba helyeznem. Azt mondtak a munkatarsaim, hogy a tekintetem olyan ures, mintha valami nagyon emesztene, gondolati szinten mashol vagyok. Ezen is mindig csufolodtak az iskolaban es kezdtem raebredni, hogy osszefugges van. Azon tunodtem el gyakran, hogy mi miert van es volt, mert sokszor volt olyan megmagyarazhatatlan tortenes, hogy regen miert mondott valaki bantot, amit sehogy nem tudtam hova tenni. Ezzel mar nem kell foglalkoznom, mert tudom az eredetet.
Mikor tavaly osszel elkezdtem uj helyen dolgozni (mert elkoltoztunk Nemetorszagbol), egyre zavarba ejtobb lett a helyzet: az uj, zajos kozegben rendszeresen vissza kellett kerdeznem. A hallasvizsgalat nem mutatott problemat. Az egyszerre tobb dologra figyeles is gondot okoz es mentalisan minden nap nagyon elfaradok, pedig csak napi 4 orat dolgozom jelenleg. Egy idegen odajott hozzam osszel es megkerdezte, hogy mi a baj, mert latszik, hogy valami nincs rendben. Nagyon rosszul esett, hogy azt kerdezte, hogy ez az egyszeru munka ilyen nehez, hogy ennyire megvisel engem. Elmondani sem tudom Onnek, hogy mennyire haza akartam szaladni akkor. Allandoan az az erzesem volt regebben, hogy barcsak orokre el tudnek bujni egy ko ala, mert annyira szegyeltem magam, de nem tudtam, hogy pontosan mi miatt kell szegyenkeznem. Nem tudtam megfogalmazni, hogy mit erzek, mert meg voltam gyozodve rola, hogy masok is minden nap ennyire kuzdenek magukkal, de aztan egyre tobb jele lett annak, hogy ez bizonyos teruleteken nem igy van.
Ugy jutottam el az autizmus tesztig, hogy miutan Onnel megszakadt a kapcsolat, egy fizikai tunet jelentkezett, amivel neurologushoz mentem el. Mar elso ranezesre mondta, hogy latszik, hogy ez szorongasbol ered, pedig semmit sem tudott rolam a doktor. Felirt nekem Citalopram es Frontin gyogyszert, de semmi pozitiv valtozast nem ereztem, raadasul sok plusz kilo feljott. Abbahagytam ezeket es megallt a hizas. A hallasvizsgalat utan elmentem egy terapeutahoz. A terapeuta azt mondta, hogy a szorongasom olyan eros, hogy el kell mennem egy pszichiaterhez, hogy felirjon nekem gyogyszert, mert maskepp nem lesz lenyegi valtozas. Be kellett latnom, hogy igaza van. A pszichiater nagyon rendes volt es tenyleg figyelembe vette, amit mondtam. Generalizalt szorongast allapitott meg, mert csak annyit tudtam akkor, hogy minden helyzettol felek es eros szegyen erzetem van allandoan, mikor nem egyedul vagyok. Buspart irt fel, ami nagyon jol mukodik. Miutan elkezdtem szedni ezt a gyogyszert, tobb energiam lett es tudtam a korulottem levo emberek reakcioit figyelni, hogy mit latnak rajtam es pontosan miket mondanak. Utana visszamentem a pszichiaterhez. Mondtam neki, hogy amit ez a gyogyszer nem tud kezelni, azok kenyszeres tunetek. Pl. suto mindennapos ellenorzese reggel/este, kenyszergondolatok tobb temaban, penz ujraszamlalas, az eves nagyon megnyugtat, de mas nem stb. Mondta, hogy szinte teljesen biztos benne, hogy ez OCD a generalizalt szorongas mellett, de meglepodott, mikor mondtam, hogy allando felelmem, hogy megszegyenitenek az emberek. Kerdezte, hogy ugyan miert alaznanak meg es akkor jottem ra, hogyha ez annyira nem termeszetes, akkor a multbeli sok megalazasnak koze van ehhez a felelemhez. Feltem elotte, hogyha elmondom neki, hogy hogy bantak velem az iskolaban, kinevetne, hogy az mar 20 eve volt es tovabb kellene ezen lepni, mert mindenki ezt mondta elotte. Mar azota volt bennem egy furcsa erzes, miota bekerultem az ovodaba. Szinte csak negativ elmeny ert a kortarsakkal. Kertem, hogy kuldjon diagnosztikara. Igy kaptam beutalot, ott eleg hosszu varakozasi procedura volt, mire megadtak a diagnozist most tavasszal. Csinaltak papir alapu szemelyisegtesztet es autizmus tesztet a szemelyes konzultacio utan.
Meg mindig ott dolgozom, ahol tavaly kezdtem, de lehet, hogy visszamegyek foiskolara, hogy onbizalomepitesbe kezdjek, mert nem tudok sikeres lenni hosszabb tavon, ha nincs onbecsulesem. Mivel az iskolaban olyan sikeres voltam, talan segitene, ha visszamennek. Ami nehezseg, az az, hogy kozel 31 eves vagyok es ilyen idossel mar nem tulzottan foglalkoznak a foglalkozas-terapeutak sem. Gondolom, hogy akinel eszreveszik az enyhe formajat gyerekkorban, az felnott korara eleg jol megtanulja ezt kezelni. Az a sok evnyi csufolodas nagyon lerombolta az onbizalmamat es a szorongas ettol olyan eros: felek az emberek biralatatol. Emlekszem, hogy gyerekkent mindig az volt bennem, hogy nem ertettem, hogy miert nem birnak masok, mert a szuleim mindig mondtak, hogy mindenki mas es mindenkit ugy termeszetes elfogadni, ahogy van es amugy sem voltam rosszindulatu. Gyanitom, hogy a tulerzekenysegem nehezen lesz kikezelheto, mert a masokba vetett bizalom megtort mar fiatal koromban. A csaladon kivul ezert nem tudok igazan magam kozelebe engedni masokat. Hiaba vagyok egyebkent nagyon jo munkaero, de mar rajottem, hogy nem is ez a fontos, hanem, hogy tudjon az ember tarsalogni. Fontos, hogy ki kit ismer meg ki hogy nez ki. Ha valaki laza es van onbizalma, kevesebb tudassal is sokkal inkabb boldogul es meg sok mindent siman el is neznek neki. Azon dolgozom, hogy ezeket epitsem magamban.
Olvastam mostanaban magyarul egy cikket arrol, hogy egyre tobb idosebb ember keresi meg az autizmus kozpontot, mert "nem tudjak, hogy mitol olyan nehez nekik". Ennel jobban nem lehetne osszefoglalni, ahogy en is ereztem. Nincs az eletben olyan, hogy veletlen. Erdekes tanulsag volt ez szamomra. Most befejezem a levelemet, mert nem azert irtam Onnek, hogy untassam. Ha mar egy embernek segit a tortenetem valamilyen uton-modon, az is nagyon nagy eredmeny lenne. Lehet, hogyha nem lettem volna olyan zarkozott, nalam is sokkal korabban kiderult volna ez. Szerencsere eljutottam arra a szintre a kozelmultban, hogy eleg nyiltan meg tudom osztani az erzeseimet, gondolataimat, mert elmult a szegyen. On tovabbra is dolgozik fuggoseggel szenvedokkel?
En is szeretnem, ha kapcsolatban tudnank maradni. Jo egeszseget es minden jot kivanok Onnek!!
Koszonettel:
Zsuzsi
_________________________________________
Citromail.hu levelezőrendszerből küldve
Lépj be vagy regisztrálj
|
AJÁNLOM AZ OLDALT.jpg "drognélkül")
